Jézus engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. A gyermeki lelkület egyik nagyon fontos vonása az engedelmesség! Szüleivel éli az életét, még a szentírás is megjegyzi,  hogy a jeruzsálemi zarándoklat után szüleivel hazament és engedelmeskedett nekik. Jézus nemcsak mind kisgyerek engedelmeskedett a szüleinek Názáretben, hanem mindvégig megmaradt a Mennyei Atya engedelmes gyermekének.  Egyik kedves mondását a szentírás is megőrizte: "Az én eledelem az, hogy annak az akaratát teljesítsem, aki küldött engem!" És hogy valóban engedelmes, jó gyermek volt azt maga a Mennyei Atya is megerősíti! Olyan jó hallani az atyai hangot, mely Krisztusnak a Jordán folyónál történő megkeresztelkedésekor felhangzik: "Íme az én szeretett fiam akiben kedvem telik!" Jézus figyel még a legapróbb részletekre is, még arra is, hogy vajon elérkezett-e az idő a Kánai lakomán ahhoz, hogy első csodáját megtegye? Mindig, mindenütt gyermeki tisztelettel, szeretettel beszél a Mennyei Atyáról. Élete legnehezebb perceiben is ez az engedelmes, jó gyermeki lelkület megvan benne, még a kereszten is így imádkozik: "Atyám, kezedbe ajánlom a lelkemet!" Csodálom azt a gyermeki szerénységet, mely kitűnik a mennybemenetele előtt is: "Jobb nektek, ha én elmegyek, mert akkor Atyám új vigasztalót küld nektek, a Vigasztaló szentlelket."

 

Mit gondolok az engedelmességről? Figyelek szüleimre, elöljáróimra, családomra, társaimra? Egyáltalán értéknek, erénynek tekintem az engedelmességet? Fontos, hogy megértsük, hogy a másikra való tudatos figyelés, odahallgatás, obediencia nélkül nincs gyermeki lelkület, ez egy nagyon fontos jellemző tulajdonság, szép erény, melyet tudatosan kell gyakorolnunk ha azt szeretnénk, hogy megízleljük az istengyermeki lelkületet! Az engedelmesség tövéről fakad a másikra való figyelés, az egyeztetés utáni vágy, a kompromisszum keresése, az, hogy döntéseimben, határozataimban egy húron pendüljek társaimmal, elöljáróimmal. Természetesen ez nem egy bamba semmittevést jelent, nem azt akarja az Isten, hogy gyermeteg tekintettel várjam a parancsokat, hanem azt, hogy gyermeki bizalommal keressem társaim, elöljáróim akaratát és hogy az egység érdekében még azt is tegyem meg, ami talán az én pillanatnyi meglátásom szerint nem a legtökéletesebb megoldás. Természetesen bizalommal, legjobb tudásom szerint kell, hogy szüleimet, elöljáróimat, társaimat informáljam az általam látott jobb megoldásról, de fontos, hogy az egység iránti vágy mindennél erősebb legyen bennem, és ez az engedelmes gyermeki bizalom győzedelmeskedjen döntéseinkben, életünkben.

 

Könyörögjünk: Urunk Istenünk, ma amikor mindenki önálló, független akar lenni, nem divat a gyermeki engedelmesség és mi mégis benned bízó  lélekkel arra kérünk, hogy taníts meg gyermeki szeretettel engedelmeskedni, alázattal nap mind nap tiszta szívvel rád figyelni. Vezess, hogy mindig és mindenben bizalommal egyeztetni tudjunk szeretteinkkel, elöljáróinkkal. Bármennyire is nehéz, segíts keresni és találni alázattal  bölcs kompromisszumokat, azt, hogy a tárgyaló asztaltól mindig és mindannyiunk által elfogadott közös megoldással tudjunk fölállni. Tanítsd meg Uram a huszonegyedik századi gyermekeidet is bölcs megoldásokat keresve kiegyezni!